2 resz.
Nagy nehezen ki kászlodtunk a fiuval a partra. Hanyadt feküdtnk mind a ketten es kiköhögtük a lenyelt vizet. Miután rendbe jöttünk mind ketten néma csend után megszólalt a fiu.
-Köszönöm- mondta miközben mélyen a smaragd zöld szemeivel a szemembe nézett. Egészen jól nézett ki rövid barna haja van fehér bőrü az arcán pedig volt egy szépségjegy egy a feketés pötty a szája mellett. Igazán helyes fiu.
-Szivesen- válaszoltam és pár barna hajtincsem a szemembe lógott
-Öö...Harry vagyok örülök-nyujtotta a kezét -Én is én Belle vagyok-ráztam vele kezett. Ezután némán sétáltunk Amadeuszhoz. Egy keskeny ösvényem mentünk a lovamhoz közben Harry is hozta Lilit az ö gyönyörű fehér lovát. A ló tényleg nagy és kedves engedte hogy megsimogassam. Pár perccel késobb oda értünk, én körülnéztem és végül riadtan néztem Harryre aki épp nem figyelt.
-Jaj ne!-riadtam fel Harry összerezzent a hangom hallatán
-Mi a baj Belle?- kérdezte idegesen Harry
-A lovam Amadeusz nincs sehol pedig itt kéne lennie- mondtam idegesen aggódva és pár könnycsepp gördült le az arcomon
-Kérlek Belle ne sirj-Amadeusz biztosan a mi birtokunkon van- mondta határozottan Harry
-Igazán? hogy hogy ennyire biztos vagy benne?-kérdeztem elkerekedett szemmel
-Onnan hogy friss pata nyomok vannak arra- mutatott egy jobb oldali ösvényre
-Értem-feleltem és lesütöttem a szemem. Miközben Harry felszált a lovára
-Gyere-mondta mosolyogva és nyujtotta a kezét fentröl a lórol. Én megkapaszkodtam és felültem a háta mögé. Az utat végig nevetve tettük meg. Végül elértünk a birtokra mind a ketten csuró vizesek lettünk ahogyan a hátsó kertben mentünk befelé Amadeusz volt ott a többi lóval. Rögtön odajött hozzám, Harryvel sokat beszelgettünk elmondta hogy van egy bátyja is meg jót nevettünk az őseinken meg mindenen. Elmentünk sétálni meg megmutatta Harry a birtokot is nagyon szép volt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése