-Mégis miröl beszélsz?- kérdezte szinlelve
-Oh tudod te azt nagyon jól - néztem rá szikrázó szemmel - Apám benned pedig nagyot csalódtam ahogyan mindannyiótokban
-Belle mégis mióta álltá az ajtóban? - kérdezte apám
-Éppen annyi ideje amennyire kellett - feleltem
-Harry téged soha többé nem akarlak látni - orditottam és ott hagytam a társaságot már a sirás szélén állva szaladtam le lélek szakadva a lépcsőn a bejáratnál megragadtam az egyik kocsikulcsot és beszáltam az azt nyitó járműbe a Dave kocsija volt miért pont az övét tudtam választani. Amikor beszáltam a jármübe hallottam hogy Dave és Sarah kiabálnak nekem. Ebben a percben nem érdekelt semmi egyszerűen csak nomtam a gázt és csak vezettem. Annyi minden kavarog bennem Harry egy csaló apám elárult eladtak pár földért és bevallom szeretem Davet ezt nem csak azért mondom mert Harryre dühös vagyok hanem tényleg szeretem Davet csak sajnos ő nem szeret . Sarah a legjobb barátnőm aki soha nem hagy cserben Harryt soha többet nem akarom látni.
A kocsiban vezetés közben elsirtam magam az érzéseim eluralkodtak rajtam nem láttam semmit már csak arra emlekszem hogy lehajtottam az utról neki egy oszlopnak innentöl nem emlekszem semmire már csak egy korteremben ébredtem ahol tele voltam minden féle drótokkal ahogy körbe néztem az orvos volt az ágyamnál.
- Hol vagyok? - kérdeztem halkan rekedt hangon
- Kisasszony mondja hogy van?
- Fáj a fejem - feleltem - Mi történt?
- Balesete volt de ne aggódjon könnyen megúszta. Néhány napig bent kell tartsuk az agyrázkódása miatt meg még pár vizsgálatott el kell végeznünk
- Doktor úr nincs itt pár családtagom? - érdeklődtem
- De egy hölgy és egy úr - Beküldjem őket?
- Igen - Még az orvos aláirt pár papirt mikor kiment Dave és Sarah jöttek be. Sarah sirva a nyakamba borult Dave pedig leült az ágyam melletti székre és megfogta a kezem. Miután elmeséltem a hallotakat csend lett a szobában.
- Én mindig itt leszek veled - szolt Sarah
- Dave sajnálom - mondtam ekkor Dave rám nézett
- Na jó hagylak beszélni titeket - szolt Sarah ezzel kiment
- Ne sajnáld nem a te hibád hanem az öcsémé. Tulajdonképpen megkérdezhetem hogy miröl akartál vele beszélni? - kérdezte
- Hát rólunk rólad kérlek halgass végig - Dave bólintott én vettem egy nagy levegőt és belevágtam - Már régóta nem érzek úgy Harry iránt inkább már csak barátként egy bátyként nézek rá de mostmár soha többé nem akarom látni én már egy más embert szeretek az az embert te vagy Dave téged szeretlek - ekkor Dave elkerekedett szemmel nézett - De tudom hogy te mostmár utálsz és engem nem is szeretsz eddig se szerettél - még akartam folytatni de Dave közbe vágott.
- Viccelsz velem?? - amióta megláttalak azóta szeretlek amikor elutaztunk meg most is alig birok magammal te egy lenyűgöző lány vagy. Az öcsém egy barom Belle én szeretlek - most én bámultam rá ekkor nem tudom hogy ő vagy én vagy esetleg egyszerre csókoltuk meg egymást nem sokára már levegőért kapkodtunk. Ezután sokat beszélgettünk és mire kiengednek a korházbol már a saját házunkba költözhetünk. Az idő gyorsan telt észre se vettük hogy későre jár és ideje aludni Dave a mellettem levő ágyon aludt.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése